Elő a rakósbottal!

Hétvégi pecát terveztünk Apával és Antival, ehhez kerestünk horgászhelyet.

Antinak már meg szerettem volna mutatni a Kis-Blero-t, így szombat reggel ide vezetett az utunk.

Szó, mi szó rövid látogatás volt, mivel a tóra kikerült a teltházas tábla. Egy szabad hely volt, de ott hárman macerás lett volna horgászni. Összedugtuk a fejünket, hogy akkor most mi legyen . . 

Rövid diskurzus után a Moby Dickre esett a választásunk, abban maradtunk, hogy ott próbálunk szerencsét. Negyedóra múlva meg is érkeztünk a tóra és már gurultunk is a Piros-tó partjára.

Próbáltunk árnyékosabb helyet keresni és szempont volt az is, hogy kényelmesen elférjünk mindannyian. Szinte pontosan ott kötöttünk ki, ahol tavaly pecáztam.

Antival egymás mellé ültünk, közös etetést terveztünk kialakítani. Apa egy nádcsomóval arrébb ült le és szokás szerint mire mi a pakolás felénél jártunk, neki már be volt dobva a feederbot.

Kapásig ugyan nem jutott el, bár elmondása szerint valami piszkálgatta a csaliját.

Amikor már majdnem kész voltam, akkor kezdhettem még egy rakósbotot felszerelni . .

Bizony, Apa feltett szándéka volt, hogy ma ő is 11,5-es botot ragad és kipróbálja ezt a technikát.

Hála Kovács Tamásnak /Pgr-Fishing/ a tartalékbotom erre tökéletesen megfelelt.

Apró nehézséget okozott, hogy versenyládából nincsen kettő, de Apa a feederfotelját addig alakítgatta, hogy egy príma kis állást hozott össze magának. Egyedül kupakoló kittet nem adtam neki, de megoldotta azt is. Én így kicsit lemaradtam Antitól, ő már ekkor tolta befelé a gombócokat.

Etetőanyagot is raktunk be, de a fő irány a szemes alap kialakítása volt. Kukorica és pellet alkotta ezt. A peca kezdete kísértetiesen hasonlított az egy  évvel ezelőttihez. Sok-sok kis kárász érkezett az etetésre, majd nem sokkal 10 előtt szerintem ugyanaz az amur, amit tavaly fogtam :)

Később viszont változott a helyzet. Beleakadtam komolyabb versenyzőkbe is és én húztam a rövidebbet. Imádom az érzést, amikor az úszó eltűnése után, bevágok, nincsen kirohanása a halnak. Csak áll egy helyben, vagy araszol, mint egy csiga. Na, az a kihívás.

Aznap 2 ilyenem is volt, egyikhez sem volt túl sok közöm, esélyem sem volt megállítani vagy irányítani őket. Ezalatt Apa is megtapasztalhatta, milyen amikor elköszön a hal a rakósboton.

Kihúzta az összes gumit nála és huss, elment a hala. Cseppet sem kedvetlenedett el, perceken belül már megint fárasztott. Ezt a kisebb pontyot meg is fogta! Az első rakós ponty volt neki ! Na jó, nem pont az első, mert pár hónapja az Ordas tavon, minirakóval már fogott egyet. De ez szerintem más volt. Aztán jött neki még egy guminyújtó jelentkező, de az is elköszönt. Nálunk Anti kardozott egy amurral, amit brilliánsan hozott partközelbe és villámgyorsan meg is szákolta. Néztem nagyokat, hogy Én óvatoskodok, erre Ő kirántja a 4es amurt. A válasza egyszerű volt: Szigorú felszerelés!

Aztán amit a hal a szákban rendezett, az nem volt semmi! Nem sokkal később nekem jött pár ponty, illetve kárászból is fogtam egy szebbecskét. Az igazi előadás viszont a nád túloldalán ment: Apa sorra fárasztott:

Ponty, ponty, kárász, megint ponty. Antival evett minket a sárga irigység, mert nálunk azért ekkora felvonulás nem volt. Amikor pedig Apa partra terelt egy szép tokot . . azt inkább nem írnám le, miket mondtunk :) Jó peca volt összességében, még akkor is, ha ez nem az Anti és az én napom volt.

Szerettem volna, ha Antinak több ponty akad horogra, nagyon azt akart fogni, nem a kárászok tömegét . .

Irtó meleg volt, délután 4-ig bírtuk, akkor pakoltunk össze. Kezdem megkedvelni a Moby-t, legközelebb a Fekete tavon próbálunk szerencsét.

2017.05.27.