Ordas nagy pontyozás és 2 óra szenvedés

Régen vártam, hogy már ennyire elteljen egy hét. A cél : visszalátogatni az Ordas tóra és sok-sok halat fogni!

A múlt héten kitapasztaltam a csalit, az etetést mondjuk nem volt bonyolult :)

5,96 ! Yeeess !

Megvolt a szerelékem: milyen előkével, milyen horoggal kell horgásznom.
És nem utolsó sorban ott van sok-sok hal, most úgy terveztem, hogy holtidő nélkül lepecázom a horgászatra szánt időt.
Megint 7-re érkeztünk, talán kicsit kevesebben voltak a bejáratnál. Gyorsan be is jutottunk a horgászhelyünkre. Annyit változtattunk, hogy én ültem közvetlenül a a nádfalhoz, Anti a párjával tőlem balra telepedett le, Apa pedig tőlük balra ült le.

A korábbihoz képest most tényleg gyorsan bevetésre készen álltam, talán annyit változtattam/tunk/, hogy a "házi pelletet" citromos aromában áztattam kicsit.
A terv az volt, hogy ezzel lerövidítem az első halra történő várakozás idejét.
Mondhatjuk, hogy ez sikerült is, az első hal az enyém volt. A szépséghiba csak az volt, hogy a pontyom elég messze volt az 1 kilótól is . .
De az ember ne legyen telhetetlen, a hal az hal :)
9 órától már folyamatosan jöttek a halak. Kisebb-nagyobb pontyok érkeztek, maximum tízpercenként.

Nagyon élvezetes peca vette kezdetét, igazából Anti is, én is a saját úszónkra tudtunk csak figyelni, mivel folyamatos akcióban voltunk !
Önmagáért beszél, hogy Anti a nap végére több, mint 20 pontyot terelt a merítőjébe.
Én sem panaszkodhattam, mivel 11re meglett életem legnagyobb rakósbottal fogott pontyom : 5.96 kg !
Nagy élmény volt, de bíztam benne, hogy hátha sikerül még nagyobbat fognom. Bár, igazából sosem ez mozgat, egyszerűen csak szeretek halakat fogni, ha lehet minél többet :)
Mérleg akkor kerül csak elő, ha szemre is komolyabb hal kerül horogra, de alapvetően nem mozgat, hogy " Na most megfogom életem halát".

Tehát, jöttek sorban a pontyok, illetve nem csak azok: Egyszer csak virgonc játszótársat kaptam, jött ment a gumival, de éreztem, hogy nem nagy hal. A merítő közelében a felvillanó színéből már sejtettem, mit is fogtam : compóóóó ! Egyik kedvenc halam !
Eddig jól alakul a nap. Eközben Apa sem maradt hal nélkül, bár ő azért többet fotózgat, mint pecázik.
2 óra körül olyan halat fogtam,a milyet eddig még soha. Jó ez így nem igaz, de ilyen színű tokhallal eddig nem volt szerencsém találkozni. Igazi "Hófehérke" volt.
Nálam A múltkor is 5-ig maradtunk, most is ez volt a terv. A terv az terv, 4.57-kor meg is jött a tervezett utolsó hal.
És akkor megtörtént a baj . .  Kimondani is rossz : innen kezdődött egy közel 2 órás kínszenvedés . .
Utólag már tudom, hogy én voltam a hülye és mennyire másképp kellett volna csinálnom a fárasztást.
Egész végig az lebegett a szemem előtt, hogy életem hala van a horgon. Egy kicsit sem tudtam közelebb hozni, ha beleemeltem csak a gumi jött ki még jobban. A hal - mintha csak vicc lenne az egész - meg csak körözött és esze ágában nem volt feljebb jönni. Próbáltam már mindent, aztán arra a következtetésre jutottam, hogy valami nagy dögbe futottam és egyszer az is elfárad, elvégre a tó csal 7 kor zár. . .  Azért fél hétkor már picit máshogy láttam a helyzetem, főleg, hogy a kezem majd leszakadt, szakadt rólam a víz, mindenem remegett.

El nem tudom mondani milyen nyomorultul éreztem magam . . Erőltetni nem mertem, mert ha elmegy és igazán nagy hal, akkor rögtön "nemtudomitcsinálokmagammal". A sétáltatásban pedig úgy néz ki nem fáradt el a hal. Ekkor már több tagot visszatettem és próbáltam felhozni, hogy legalább meglássam. Anti folyamatosan adta a tanácsokat, végül ez hozta el a megoldást.

Még egy tagot visszatéve, a meredek parta felhátrálva, tiszta erőből elkezdtem "feltépni" a halat. Ez szemmel láthatóan nem tetszett neki és kb 10 perc alatt megszákolhattam azt a halat, ami elvett 2 órát az életemből . .

Amikor feljött a víz felszínére egy világ dőlt össze bennem . . MÉG CSAK NEM IS NAAAGY !! Ez persze relatív, de azért egy 5 kilós pontynál nagyobbra számítottam. A szákolást már fotó sem követte, összerogytam a vízparton.

Apával kicsit összemorcoltunk, mert ő pedig már részben összepakolva sürgetett. Én meg ott ültem és nagyon nem szépeket mondtam . . főleg a halra :)
Szinte pont zárásra léptünk ki a tóról, bevallom őszintén az utolsó akció kicsit elrontotta a kedvem, pedig közel 20 megfogott hal után erre túl sok okom, valljuk be, nem volt.
Elbúcsúztunk Antiéktól, mondták ők pedig jövő héten visszajönnek ide.
Annyira fáradt voltam, hogy hazafelé szinte nem is beszélgettem Apával, tudtam, hogy ezután másnap nagyot kell pihennem.
2016.08.27.