Tavaly ősz óta a Csőhídi pályán karantén van, az önkormányzat brilliáns döntésének köszönhetően egy szép nagy, zöld sorompó állja a horgászat kedvelőinek útját.
A sorompótól indult a séta, becuccoltunk a kedvenc fűzfánk tövébe.
Az etetőanyag jó része tegnapról megmaradt "vegyesfelvágott" volt, ezt most némi keszeges anyaggal és bodorkás aromával hangoltuk át.
A becuccolás adta, hogy "minimálrakózás" vegye kezdetét. Az etetés után gyorsan jöttek a kapások, főleg bodorka, néhány keszeggel kiegészítve.Sokadik úsztatásra egy testesebb bodorka is tiszteletét tette, hébe-hóba snecivel körítve.
Peca közben rájöttem mennyire szeretem ezt a pályát és mennyire várom, hogy valami módon újra felszabaduljon a pálya. Az elmúlt években nagyon sok hangulatos horgászórát töltöttünk itt Apával, közte pár éjszakai pecát.Villámpeca volt, mivel Anya vitt ki minket és ő jött később értünk is. Ennek megfelelően osztottuk be az etetőanyagot. Az utolsó gombóc után negyedórával elkezdtünk pakolni, lőttem még pár fo
tót a mellénk költöző kacsapárról és mentünk ki a sorompóhoz.A sorompónál kedves horgásztárssal és versenyzőtárssal váltottunk pár szót a mai és tegnapi tapasztalatokról, ezzel kitöltve a várakozás idejét.
Igazából így lett kerek a horgászat, ami nem csak a megfogott halakról szól, hanem a beszélgetésekről, sztorikról, a társaságról.
Egy hét múlva viszont már Verseny, az év első versenye, Diósjenőn. Szurkoljatok majd !
2016.03.30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése