Nagy hal a horgon !

A félsziget, a halőrházzal szemben

Rég terveztük, hogy eljövünk még párszor, a híres Ordas-tóra. Tavaly augusztusban, már jártunk itt, és sok élményt adott. Bár Apa megdöntötte saját rekordját, Nekem a kettő és feles ponttyal nem ment. De megígértem, ha visszajövünk erre a tóra, tuti, hogy megfogom a rekordhalam.

A horgászhelyünk

 Apával hatkor indultunk, hogy hétre, nyitásra odaérjünk. Megérkeztünk, és nagy kocsisor várt minket. Mondom, mint tavaly, Én ilyet nem láttam, hogy egy tóra reggel ennyi kocsi sorba áll. Pont mikor beálltunk a sorba, nyitották a kaput. Leparkoltunk és mentünk napijegyet váltani. Most mi voltunk a harmadikak. Tavaly mikor napijegyet váltottunk, akkor már horgásztak a tavon, de most az elsők között voltunk, így akárhova leülhettünk. Tavaly már néztük, hogy hol fogták a legtöbb halat, ahol jól feletették a tavat, ez a félsziget csúcsa volt. Becuccolás után, Én gyorsan összeszereltem a botokat, kimértem a mélységet, felcsaliztam és indulhatott a peca. Egy kukoricát hoztunk, ami múltkor bevált, ez a zöld amuros volt. Na igen, csak elfelejtettem az úszókat berakni, így ha beszakítja a szereléket a hal, nagy baj van. Mellénk telepedett két férfi, és ők már bedobták a botot, és nemsoká jött is nekik a hal. Mondom szerintem oda kellett volna ülni, mert tavaly is azon a helyen fogták a sok halat. Mindegy, Én vártam a kapást, de semmi. Jó egy óra eltelt, mikor szépen eltűnt az úszóm. A tavalyiból tanulva, a féket nem akartam nagyon lazán hagyni, de most arra nem figyeltem, hogy ne legyen annyira feszes. Hát igen, ha erre nem figyelek, a halnak oda, és így is lett. Bevágtam, egy, kettő rángás, tikk elszakadt, vitte a szereléket mindenestül! Köthettem újra , egy új szereléket, de azon nem volt semmi. Apának sok üres kapása volt. Egyszer csak meg lett neki, de Ő is úgy járt ahogy Én, elszakadt a szereléke. Az úszó még a vízen lebegett, így Apa átsétált a túloldalra, hogy majd a sodrás segítségével kivegye. Én addig próbálkoztam, de eredménytelenül. Apa kis idő múlva jött vissza, de nem egy úszóval, hanem kettővel, amit a halőrnél vett, és a volt nála egy zacskó, amit úgyszint ott vett. ez valami kutya, vagy haltáp volt. Ezzel szokták itt etetni a halakat. Én átszereltem az úszót, és már a bot bent is volt. Apának sok üres kapása volt, túl későn vágott be, így átadta a botot hátha nekem sikerül. Úszó eltűnik, bevágás, semmi. Ezt kétszer eljátszottam, a harmadikra sikerült. A hal a horgon volt. Végre megvan a sok próbálkozás után.

Én, és a rekord tükrösöm (4.04 kg)

 A botról még nem volt szó. Amivel végre megtudtam akasztani ezt a szépen húzó pontyot, az egy 420 cm-es, Shimano Antares bot volt. Szépen hajlott, egyszer se volt használva, szóval mondhatjuk úgy, hogy tesztelni vittük el. A csali immár nem zöld kukorica volt, hanem ez a fura tápszerűség, és egy saját pellet. A horog 8-10-es lehetett. 6-7 perces fárasztás után, végre partközelbe tudtam terelni ezt a nagy "disznót". Azért "disznó" mivel felfele igen nehéz volt húzni. Meg persze a hasa is hatalmas volt. Gyorsan Apa szákolt egyet. A horog gyönyörűen akadt, ki nem jött volna. Ez a csali bevált. Gyors fotó után vissza került ez a 4.04 kg-os tükörponty. mikor Apa kimondta a súlyát, nagyon örültem. Végre a rekordom megtudtam dönteni, nem hiába jöttünk el. Sok ilyen kapás volt, de egyik se lett meg. Mellettünk jó sok 2-3 kg körüli pontyokat fogtak, aztán nekik is, meg nekünk is megállt a kapás. Nekem, nem tudom, hogy, de eltört az úszóm antennája. Ezzel nem volt már több úszónk, meg már két óra fele járt az idő, így szedelőzködtünk kifele.
 Láttunk két rakóst, akik ugyan úgy szedték ki a szép kilós halakat. Megfogadtam legközelebb, egy erős szerelékkel a csücsökbe, ládástul, és megfogom a nagy halat, még rakóval is.

2014.07.05.