05.17.-én szombaton lementünk a Nagyszülőkhöz, mert másnap Ludányhalásziban lesz verseny. Aznap (szombaton) fel akartunk készülni, meg akartuk ismerni a tavat, hogy másnap ne érjen meglepetés.
Kiértünk a tóra, nem volt ott senki. Becuccoltunk, olyan középtájra, mert Józsi bá azt mondta rakózni ott érdemes. Én összeszereltem a ládát meg minden kelléket. Minden készen volt, bekevertük az etetőanyagot, és indulhatott a peca. Ahogy betoltam a rakót, letettem, dobtam rá pár gombócot, hirtelen elvitte valami az úszóm. Gyorsan bevágtam és kihúztam a halat. Egy tenyeres bodorka volt. Aztán bedobtam, újra hal. Ez így ment egy kis ideig, majd megállt a halfogás. Már a távolban látszott, hogy nagy vihar közeleg, ezért az ernyőt gyorsan felhúztuk, Apa meg beült egy filagória alá. Azt elfelejtettem mondani, Apa feederezett, nem túl nagy sikerrel.
És a vihar megérkezett, a komolyabb fajtából, de Én nem hagytam abba, még esőben is nyomtam a pecát. Néha, de jött a hal. Aztán az eső elmúlt és kisütött a nap. Ekkor gondoltam, jaj de jó innen már nem lesz eső, jöhetnek a halak ! De sajna a távolban újra csúnya mélyfekete felhők kúsztak felénk.
Minden csalit kipróbáltam, de a legjobban a giliszta, a pinki csokor és a szúnyoglárva vált be. Én azt vettem észre, hogy minden dobás után kell egy kicsit etetni, mivel hamar elmennek a halak. A végére beesett pár kárász, és akkor eljött a mindent eldöntő eső. Még eső előtt mikor kivettük a szákot, valamilyen hal belegabalyodott. Nem ismertem fel. Életemben nem láttam ilyen halat. Lefényképeztük, hogy otthon hátha megtaláljuk milyen hal is. Az eső szép lassan megkezdte "fesztiválját". Kezdetben kis szemek estek a felhőkből, de aztán hirtelen megváltozott minden és ribizli nagyságú jégdarabok kezdtek záporozni ránk. Onnantól a pakolás atom gyorsan felgyorsult. Szedtük a lábunkat kifele a sok cuccal. Csak egy "kicsit" megázva indultunk haza. Magyarul: alsógatyáig eláztunk, a cipőnkből is csavarni lehetett a vizet. Klassz volt . .
Otthon mindent kitettünk száradni, és megnéztük mi az a rejtélyes hal. Kiderült, hogy egy vágó csík volt.
Próbáltunk gyorsan elaludni, mivel másnap időre ott kellett lenni a tónál.
Kb félóra volt oda az út, mikor megérkeztünk jó pár gyerek gyülekezett már a nevezésre várva. Az látszott, hogy az időjárás miatt nem lesznek annyian, mint tavaly, amikor 50 gyerek horgászott a tavon !
Az idő kezdett javulni, ennek eredményeképp összejött 26 nevező, ami szerintem tök jó. Az már nem annyira, hogy a tó elejére sorsoltam magam, bár legalább nem kellett sokat cuccolni. Tegnapról még maradt etetőanyagunk is, tehát azzal sem ment az idő, csak "építkeznem" kellett. Így is pont időre lettem kész, mehetett az etetés és negyedórával később indult a verseny is.Sokáig nem jött hal, de szerencsére a közelben pecázóknak se.
Kb félóra után érkezett meg az első halam, aztán lassan a többi is. A gond, hogy kicsik voltak és ritkán jöttek :(
Próbálgattam a mélységet variálni, a csalit cserélgetni, de nagy változás nem volt.
Egyre feljebb mentem és vízközt egyszer csak elindultak a halak, köztük egy szebb kárász is. De ekkor már csak kb félóra volt a versenyből. Az idő letelt és indult a mérlegelés. Sokáig jól is álltam az 1 kg halammal, de a tó végén pár keszeg ill. egy ponty eldöntötte a versenyt. | |
| Nem csak hallal találkoztunk |
A díjkiosztásnál kiderült, hogy 6. lettem és ezért is kaptam érmet és pár ajándékot. Az eső ekkor kezdett eleredni, mi pedig távoztunk, azzal , hogy ide még visszajövünk.2014.05.18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése