A múltkor már írtam, hogy megvolt az első pergetésem a Soroksári Dunán, de igazából még csak a bottal ismerkedtem.
Addig-addig piszkáltam Apát, hogy ismét lementünk a Dunára, de most nem a Gubacsi-hídhoz, hanem a Molnár-szigethez, Soroksárra.
Amikor leérkeztünk, azt láttuk, hogy egy sirály ácsorog a kisebb ágon . . mármint a víz tetején, akarom mondani a JÉG tetején !
Na itt se lesz dobálás. . .
Átmentünk a fő ágra, ez persze nem volt befagyva. Én az UL botot, apa a Berkeley botot vette kézbe.
Mindketten gumihalat tettünk fel és egymást elkerülve dobáltunk befelé. Pár dobás után, mikor tekerem kifelé a damilt, hopp - leakadtam vagy mi. Kicsit nehezebben jön a gumihalam, de azért jött.
A következő gyanús jel, az volt, hogy a spiccem rángatózott, szépen ütemesen - nofene ez hal lesz !
De már ott volt a part közelében, és fel is bukkant egy kisebb alkarnyi CSUKAAAA! Életem első csukája !!
Na itt voltunk bajban, merítőt nem hoztunk a partra, és ki kellett húzni a halat a partszélbe . . és itt jött gond, hogy nem vágtam be, nem akadt jól a csali és a csuka amilyen gyorsan jött úgy távozott is.
Pedig MAJDNEM megvolt . . .ááááá.
A délelőtt további részén vándoroltunk, cserélgettük a helyeket, de más már nem történt. Végül úgy döntöttünk mára ennyi. A híd mellett még dobtunk párat, ennek az lett az eredménye, hogy egy gumihalat elhagytunk :(
Viszont szerintem megérte a fagyoskodás és akkor is fogok még csukát ezen a télen !!
2013.12.01.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése