|
Lucfalva, a kis sziget |
|
A nap, első hala |
Egy hetes nyaralásra mentünk a nagy szülőkhöz. Már a második napon pecázni akartunk Lucfalván. Reggel negyed nyolcra kint is voltunk. Éppen nyitásra. A halőr nyitott és mi bepakoltunk. Én feederre készültem, Apa pedig úszóra. Az EnergoTeam-ről maradt etető anyagot használtam. Apa egy epres kukoricás cuccost kevert. Bent a bot és várom a kapást. Rezeg te épp egy légy fingnyit. Már egy órája semmi, akkor csere és váltottam Apával.
|
Apa, és a kis kárász |
Persze ahogy átadtam jött a kapás neki. Ki is tekerte, hopp egy kis kárász. Apa még bedobta a fenekezőre szerelt botot. Arra én csaliként egyetlen egy gilisztát tettem rá. Mikor nézem az úszót, egyszer csak Apa kérdezi, hogy a -fenekezőn, ennyire leengedtem a kapás jelzőt?-. Mondom -nem-, és gyorsan bevágott és rajta volt a kárász. Én az úszón váltottam csalit és kis idő múlva volt is eredmény. Itt is egy kis kárász.
|
A nap utolsó feederre jött kárásza |
|
Én, és az ezüstöm |
|
Tessék nagyra nőni ! |
Már a végén voltunk mikor elég szépen sütött a nap, már indultunk volna, mikor még egy kárász kopogtatott nálunk. A nap utolsó hala. Minden hal visszakerült a tóba. A mai ponty sajna elkerült minket, de azért szép nagy dög ugrált a nádas szélén. Összerakodtunk és hazamentünk, mert másnap nekem mennem kellett Józsi bával és Pisti bával, Maconkára.
2013.08.24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése