Zsennyén jártunk

A Garbolino termékek hazai forgalmazója  - a Pgr-fishing Kft. – Zsennyére szervezte a június végi Garbolino kupát. A cég vezetője, Kovács Tamás engem is meghívott a versenyre, a Garbolinos kapcsolat miatt.

Amennyire lehetett próbáltunk informálódni a tóról, halakról. Az előzetes hírek szerint erős és nagy halak egyaránt előfordulhatnak. Mivel úszós pecáról van szó, a rakósbotot ki is húztuk alistáról, annyira, hogy el se vittük magunkkal.

Maradt a „jó öreg” matchbot, mondjuk abból mindjárt 3-at is felszereltünk, a szokásosnál erősebb zsinórokkal. Ezen azt kell érteni, hogy az én matchbotos horgászatom főleg keszegekre épül, ide pedig az biztos kevés lesz.

Az orsók erős Trabucco damilokat kaptak és így felszerelkezve elindultunk az ország másik végébe.

Irtó messze van . .  de tényleg. Megérkezve egy nagyon szép tórendszerhez érkeztünk, gyorsan el is foglaltuk a szállást, ettünk, ittunk, kipihentük az út fáradalmait.

Mivel közvetlenül a tónál laktunk, túl korai kelésről nem beszélhettünk, 7re volt a gyülekező kijelölve.

Gyors sorsolás, bevonulás a versenyre fenntartott tóhoz.

A délelőtti fordulóra kihúztam az egyik nagyhalas helyet. Speciel – ha így is volt – ebből sokat nem tapasztaltam, mivel normális kapás nélkül telt el a horgászidő . . .  eléggé el voltam keseredve.

Nullázni sose jó, kapás nélkül ülni órákat meg különösen nem. A  szomszédaim  azért fogtak halat, volt aki végigkeszegezte az első etapot. Utólag már úgy gondolom nekem is azt kellett volna, de ez már eső után köpönyeg.

Kis pihi után jött a második forduló, rövid költözés után. A tó másik oldalára kerültem és folytattam, amit elkezdtem délelőtt : néztem a mozdulatlan úszót.

Apa is unhatta ezt a pecát, mert elment innivalóért, így ő lemaradt a halaimról.

Igen, fogtam halat, mivel drasztikus váltás volt a pecámban: kijöttem kb rakóstávra és elkezdtem keszegre horgászni. Így kerültem el az újabb nullázást.

Mondanom sem kell tökutolsó lettem, de akkor már ez sem érdekelt – örültem, hogy volt halam.

A mérlegelés után kimentünk a halőr házhoz, büféhez. Na ekkor ért oda a vihar, amit már egész nap vártunk. Az eredményhirdetés  után elbúcsúztunk és felkerekedtünk. Este 11re értünk haza.

Egy pár tanulságot sikerült levonnunk így is : az nem elég, ha elmondás alapján térképezünk fel  egy tavat, ez nem felkészülés. Annyian hajtogatták, hogy ponty, nagy ponty, nagyon nagy ponty, hogy a keszeges pecára nem is gondoltam. Simán mehetett volna.  . . rakóval persze kockázatos lett volna, de matchboton húzhattam volna. Ha másért nem, mivel a végső győztes szinte végig keszegezett, pár beeeső ponttyal.

Ez van. Azt nem tudom, mikor keveredek Zsennyére legközelebb, de akkor tuti mást fogok csinálni.

2016.06.24.