15-3, Háromsziget-horgásztó

Mikor Apával a Horgász Club tóra mentünk, akkor Apa mondta, hogy vasárnap is majd megyünk egy jó tóra. Persze a peca végén ugye kiderült, hogy annál a tónál minden jobb.

Vasárnap keltünk 8-kor és mivel óra visszaállítás volt, ezért úgymond hétkor keltünk. Nyugodtan elindultunk. A Háromsziget-tó volt a cél, Alsónémediben. Szépen megtaláltuk a tavat. A parkolóban elkezdtünk kipakolni, mikor jött a halőr. A cuccokkal elindultunk a tó felé, mert ott volt a halőrház. Apa megvette a napijegyet, és már indultunk is. A halőr, azaz a tógazda azt mondta, hogy van egy kis kiálló földrész az egyik szigettel szemben, és, hogy ott félúton a sziget sarka fele lehetnek halak. Így hát oda mentünk. A múltkori pecánál volt ott egy kutya, és nem hiszitek el, de itt is volt, és persze, hogy minket követett. Egy nagy lógó szőrű komondor volt. Egészen a horgász helyig követett minket, majd mint egy zsák leheveredett. Elkezdtem összeszerelni a ládát, ami a kavicsok miatt nehezebben sikerült, de végül ezzel is megvoltam. Ezután Apa botját kezdtem összeszerelni, mert Én a kocsiban hagytam a picker fejet, így nem tudtam a saját botomat összeszerelni. Úgy egyeztünk meg, hogy én a botokat rakom össze, Ő keveri az etetőanyagot. Mikor kész lettem, Apa is kész volt és a másik botját is felszerelte, mert Ő két bottal horgászott. Én addig kisétáltam a picker fejért. Mire visszaértem Apa akkor dobta be a botját. Én elkezdtem szerelni a pickert. Mire hátat fordítok hallom, hogy hirtelen Apa felkapta a botot és bevágott. Mondom magamban, ez gyorsan jött, biztos nem volt fél perc a kapásig ! Gyorsan mentem összerakni a merítőt, és már szákoltam is. Nem volt nagy hal, de azért láttam, hogy lehet velük küzdeni. Ezután Én is gyorsan bevetettem a picker botot. Oda dobtam, ahova a tógazda javasolta. Alig tudtam letenni a botot, mert valami gyorsan elkezdte hajlítani. Persze, miután bevágtam nem lett meg. Ezt eljátszottam még egyszer majd horgot váltottam, mert lehetett, hogy azért nem akad meg a hal szájában, mert nem látszik ki a horog vége a csaliból. Feltettem egy csalitüskés horgot, majd arra a jól bevált soft pelletet. Harmadik dobásra már volt kapás. Nem is kellett olyan sokat várni. A kis ponty tényleg rendesen húzta a botot, annyira, hogy még a bot is orsóig görbült. Ezért is szeretem a pickert, mert olyan lágy és jó nézni mikor hajlik. A hal szépen partra került, és egy gyors fotó után mehetett is vissza a tóba. Újra bedobtam, újra kapás. Ez így ment öt halig, mert utána nagy szünet jött. Apa átvette a botomat, Én meg át mentem az Ő botjaihoz. Nézem Apa botjait, már rég nem volt történés, így reménykedtem, hogy most cseréltünk, akkor legyen végre valami. Persze, hogy Apa hirtelen felkapja a botomat és elkezd fárasztani. Kérdezem, hogy mi történt, Apa meg mondja, hogy szépen behajlította, még a feeder bot állvány is elfordult, ami a ládához volt erősítve. Én mentem segíteni szákolni, és mikor Apa kivette a halat már láttam, hogy a másfeles pontyokhoz képest ez a legnagyobb. Fotó után szépen visszaúszott ahonnan jött. Ezután gyorsan visszaültem a helyemre, hogy nehogy már Apa fogja ki a legnagyobb halat! Én is gyorsan ugyan oda bedobtam. Apa is átköltözött mellém. Vártam és valami felvette a csalimat. Szépen húzott a bevágás után, gondoltam nagy hal lesz, vagy nagyobb mint, az eddigi kifogott halak nagysága. Pár perces fárasztás után meglett az eddigi legnagyobb hal. Nem volt tíz kilós, de nagyobb volt 2 kilónál. Ennek örültem, mert így nem csak kilós, vagy másfél kilós halakat fogdostam egész nap. Fotó után mehetett a tóba. Ezután fogtam még jó pár halat. Majd Apa valamit bütykölt és egyszer csak elindult a bot a tó felé. Mondja, hogy: jajajaj - nézem, hogy a bot rendesen kezd lemenni a bottartóról. Mikor elkezdte fárasztani azaz csévélni, akkor már láttam, hogy valami nem stimmel. Túl gyorsan jön ki ez a hal. És mikor felbukkant nagyon meglepődtünk. A hal még fél kiló se lehetett. Ezen agyaltam, hogy ez a hal, hogy tudta így lehúzni a botot a tartóról.

Fogtunk olyan halat, amit valaki már megakasztott . .  nem is akármivel, kisebb vasmacskával. Attól az óriáshorogtól is megszabadítottuk,
lefertőtlenítettük és úgy engedtük vissza a potykát.
Ezután még két hal jött, de az is nagy szünetekkel. Elhatároztuk, hogy vége lesz a pecának, mert a nap is elment, és a levegő is lehűlt. Így a végén nekem 15, Apának 3 pontya volt. Szerintem ez volt az utolsó peca, mert már nem nagyon számíthatunk jó időre. Az még lehet, hogy Apával majd lejárunk pergetni.

2014.10.26.