Energoteam 2014 Országos Amatőr Bajnokság DÖNTŐ Nagybajcs

Eljött az év legfontosabb versenye / számomra /

Egész évben ezt vártam a legjobban, szerintem ez lesz a leghosszabb bejegyzés a blogomban.

Az elejét Apa írja, aztán Ádám és a végén Én jövök.

- Majdnem az egész héten szabadságon voltam, így el tudtunk menni párszor horgászni, a szerelékeket készre szereltük, minden etetőanyag, csali megvolt. Végre úgy tudtunk elindulni egy versenyre, hogy a kocsiban volt minden, amire szükség lehet. A kocsi egyébként csurig volt horgászfelszereléssel, mivel most külön versenyeztek a fiúk, tartalék botokat úgy kellett kölcsönkérnünk. A lényeg, hogy megpakolva időben útra keltünk és 8 órára ott voltunk Nagybajcson. Még regisztrálás előtt volt kb félóránk, addig megnéztük a nők versenyét. Ők már reggel 7 óta pecáztak és ahogy elnéztük nem volt az a a pörgős peca . . Az állások nagy részén feszült várakozás volt a kapásra, de kapás az alig-alig. A bejegyzésben lévő térképen majd látjátok, hol ültek a nők. Az ő pályájuknak a jobb oldalán volt csak némi mozgás. Ott a szektor szélének 3 állása lassan azért szedegette a pici kárászokat. Elsősorban pickerbotok voltak bevetve, csaliban láttunk mindenfélét. Nem volt rossz idő, az esőt megúsztuk, de egyre erősödő szél volt. Ennek később szerepe lesz, de már sejthető volt a nők versenyénél, miért a jobb oldal erősebb. "Apa"

- Fél kilenckor elmentem regisztrálni a halőrházhoz. Amikor regisztráltam, az előttem lévő kisfiútól kérdezték hány éves. Amikor én kerültem sorra, mondtam én meg ma vagyok 11 éves. Mondták: Boldog szülinapot !
Nem sokkal később a sorsolás is megvolt - a 23as helyet húztam. Nem is rossz, mivel a 21-es a szektor széle volt. Ekkor 9 óra volt, 10kor kezdődött a verseny. Elkezdtük gyorsan behordani a cuccunkat a fák alá, Milán szerelte a botokat, Apa bekeverte az etetőanyagot, Én addig pihentem. Egyből lehetett etetni, meg is kezdtük. Apa kijelölte az úszós etetés helyét és oda Ő etetett. Milán a pickerhez keresett egy helyet, oda ő etetett és kiakasztotta klipszet az etetőtávra. Közben kiderült, hoyg szektorszélen pecázok, mert a 2 szélső állásra nem jöttek meg a versenyző gyerekek. Kicsit még igazítgattuk a cuccunkat, mikor elhangzott a dudaszó ! Bedobás után 6 perccel jött az első "mini-kárász" ! Megvan az első halam ! Egész végig attól féltem hal nélkül végzek a versenyen . . Újabb 6 perc, újabb kis kárász. Apa azt mondta, na ez így jó lesz. Hát nem lett . . 

Klassz az új pólóm, ugye?

Ha hiszitek, ha nem innen kezdve nem sikerült több halat fognom. Kapásom is csak kettő volt, de azok vagy leakadtak, vagy meg se akadtak. Irtó gyenge peca volt, de hal nélkül nem is nagyon lehet horgászni. Néztük a többi állást is, itt-ott volt pár fogás, láttunk pontyot is, de már ekkor lehetett látni, hogy itt ma nem lesz rekordfogás senkinek. Már nagyon vártam, mikor fújják le a versenyt, mert kapások nélkül nagyon unalmas 5 órát ücsörögni. Pedig próbáltunk úszózni, próbáltuk a csalikat variálni. Már kaptam tippet az ott horgászóktól, sőt adtak tuti csalit pontyhoz . .  de semmi, semmi, semmi :( Azt elfelejtettem mondani, Milán közben már nem volt velünk, mivel az ő versenye elkezdődött 13.00kor. Ő már korábban átcuccolt szembe, ahol az ifik versenyeztek. 3kor dudaszó és jött a mérlegelés. Először hozzám jöttek: 0,31 kg lett a 2 kis kárász.Na ezzel tuti utolsó leszek, gondoltam Én. Aztán mentünk tovább a mérlegelőkkel. Mellettünk pecázó kis srácnak: 0,15 kg - Na már utolsó nem leszek. Aztán jött egy 2 kiló feletti fogás, talán a verseny legnagyobb halával is - egy ponttyal. Aztán megint egy kicsi fogás: egy darab szürkeharcsa: 0,05 kg. Hoppá, utolsó előtti, előtti lehetek ! Egyre jobb. Ezután volt pár 1 kilós és néhány 2 kiló feletti fogás. Aztán egy üres szák, kitéve a partra. Ott még hal se volt ! Itt már sejtettük, hogy kb 7. hely lesz az enyém. A dühítő az, hogy pár kis kárásszal, simán 4-5 helyre jöhettem volna fel. De Én nagyon örültem ennek is, Milán tavaly gyerek kategóriában 8. lett. Egy órán belül jött a díjkiosztó, mindenki kapott ajándékot, tényleg hetedik lettem. A meglepetés akkor jött, mikor a különdíjakat kiosztották.

Szólítottak egy születésnapost, aki nem volt más, mint ÉN ! Nagyobb ajándékot kaptam, mint a 7. helyért. Nagyon-nagyon örültem és megköszöntem Fülöp Laci bácsinak ! Ezután mentünk be Milánhoz, akinek már tuti volt hala, mert a mérlegelésnél az egész mérlegelőcsapat azt nézte, hogy terelgeti és szákolja tesóm a halát ! "Ádám"

- Itt Én átveszem az öcsémtől a szót, és írom az Én verziómat, mert már nekem 1kor elkezdődött a verseny. Mikor beregisztráltam, negyed óra múlva már indult a sorsolás. A halőrháznál hallottam, hogy a félszigetre fogják az ifiket tenni.

A 30 km/órás szél az ifiket segítette

A félszigeten stégekről lehetett horgászni, ez Nekem jó volt, mert a ládára tudtam erősíteni a feeder bottartót, de annak nem volt jó, akinek csak leszúrója volt, mert a stégre nem lehetett letenni. Mikor a sorsolás lezajlott elindultunk a félszigetre a fahídon, majd elfoglaltuk a helyünket. Én a kettes helyet húztam, gondoltam ez jó lehet, majdnem széle. Kiderült, hogy nem a fahídtól van a 2. hely, hanem pont a félsziget végénél. Ez is jó hír volt, mivel nem voltunk összeszorítva, mint a fahídnál,  ott a stégek egy-két méterre lehettek egymástól, nálunk azért ennél nagyobb, öt-hat méterre voltunk.

Az is jó volt, hogy szemben nem voltak gyerekek így a feedert nyugodtan bedobhattam, meg a jobbra ülő horgász is, akit Török Ádámnak hívtak. Vele, Velük mára verseny elején "összehaverkodtunk". Míg Apa Ádámmal volt, addig Én a verseny közben velük beszélgettem. Apa áthozott mindent, és egykor már indult a verseny. Én feederrel kezdtem, hátha bejön egy ponty, mint múltkor. Ugyanaz a csali, de semmi. Apa átjött, hogy az Ádám mellett horgászók pufival fogtak egy pontyot, így érdemes lehet rápróbálni. De persze erre se jött semmi. A feedert úgy egy óráig erőltettem, de már nagyon ott voltam, hogy pickerrel match távolságra dobok, ahova etettem. Ott se jött semmi. Mellettem az Ádám hirtelen bevágott és innen jött az, amire nem vártam. Fél óráig ültem és néztem, ahogy fáraszt. Mondom, ezzel az egy hallal eldőlt a verseny. Nagy is volt, szóval volt esély rá, hogy meg is tudja nyerni a legnagyobb halnak járó díjat. Nekem egész végig nem jött semmi, és elhatároztam, hogy átváltok matchre és a feedert elfelejtem. Ez jó ötletnek tűnt, mivel Én már eleve matchel kezdtem az egészet már az elején, így Én ezt tudtam a legjobban. Én még mindig semmit nem fogtam, így már lassan elkönyveltem, hogy nem is fogok semmit. Azt tudni kell, hogy ez a tó nincs annyira agyon telepítve. Ha kis halazni neki áll valaki akkor nem tud keszeget fogni, mert nincs a tóban. Ha kárászt akar fogni akkor meg csak a 15 dekásak jönnek, mert nincs nagyobb, így hát marad a nagy pontyozás, feederrel, vagy afrikai harcsázás. Én a feederezezésben nem vagyok valami jó, ezt bevallom, ezért csak a könnyűszerelékes matchbotozás maradt.

Mellettem Ádám már kifogta a nagy pontyot, gondolta ezzel vezet is. Egyszer csak mellettem, balra, a Jaczina Tamás nevezetű horgász fogott egy kisebb pontyot. így még nehezebb lesz nekem versenyben maradnom. Sajna nem az egész szakaszt láttam be, így nem tudtam ki mit fogott. Még a Tenke Tamás nevű versenytársamat láttam, aki feederrel aprította a népeket. Dobás, húzás, dobás, húzás, így nyomta végig. Jött neki, kárász, meg ponty. Már nagyon látszott, hogy nem utolsó lesz. De Nálam nagyon látszódott, mivel még mindig hal nélkül ültem. Aztán csalit váltottam, három csontit tűztem fel a horogra, és közelebb jöttem az etetésről, úgy rakós távra. Nem telt bele egy perc, feldől az úszóm és gyorsan bevágtam. Egy kis kárász volt a horgon, gyors horogszabadítás, és mehetett a haltartóba. Mondom magamban, már nem maradok hal nélkül! Felcsaliztam, ugyanazzal a kombinációval és már mehetett ugyanoda vissza. Pár perc várakozás után elkezd merülni az úszó. Nem gyorsan, olyan féltempóban. Mondom, a ponty csinál ilyen kapást, szóval felkészültem, kivártam a megfelelő pillanatot és bevágtam. Egyszer csak elindult a hal. Én igencsak meg voltam ijedve, mivel az előke egy 12 vastagságú damil volt, a főzsinór pedig 18-as volt, így nagyon óvatosan kellett partra terelnem a halat. De mikor az első pipáltatást hajtottam végre, akkor döbbentem meg, hogy mi van a horgon. Egy olyan hal, amire a legkevésbé számítottam. A horgon egy szép afrikai harcsa volt!

Magamban izgultam, mert ha sikerül véletlenül elharapnia, vagy elszakítania az előkét, oda a halamnak. Pár perces fárasztás után csak sikerült szakítás nélkül addig fárasztanom, amíg bírtam, de innen jött még csak a móka. Kiderült, hogy amit Viktor adott szákfej, az kisebb mint a miénk. Mint már mondtam, nem számítottam ilyen halra, hanem csak kárászra, pontyra, így nem gondoltam, hogy majd a szákba terelés lesz a legnehezebb, ugyan is nem fért bele a harcsa. Így addig szenvedtem, míg végül úgy tudtam beleterelni, hogy sikerüljön a stégig kihúznom. Ott vettem észre, hogy eléggé benyelte a horgot, ami már a torkában volt. Így szerencsém volt, hogy a recés "fogai" nem szakították el a vékony előkémet. Nem szenvedtem azon, hogy veszem ki a horgot, így gyorsan elharaptam és beletettem a szákba. Gyors csalizás és mehet vissza a cucc. már régen etettem, meg persze ezzel a fárasztással biztos elijesztettem a halakat, így ideje volt az etetésnek. Ahogy a diónyi méretű gombóc becsobbant az úszóm előtt, két másodperc telt el és az úszóm újra eltűnt. Ugyanolyan lassan, mint a harcsánál. Bevágtam és megint éreztem, hogy a hal megindul. Mondom újra harcsa. Szemben már javában folyt a mérlegelés, és Apa mesélte, hogy kb. mikor ezt a "dögöt" fárasztottam, mindenki engem nézett. Én persze próbáltam minél hamarabb szákba terelni, mivel míg nem jött hal sok idő elment, így próbáltam visszanyerni azt. Sajna nem figyeltem, mikor a halat fárasztottam, és egy másodpercre lazát kapott a hal, és szokása szerint bebújt az aljnövényzetbe. Azt tudni kell, itt kicsi a víz, sok akadóval. Mikor felfogtam, hogy a halam nem mozog azonnal izgultam, hogy egy ilyen szép halat most elveszíteni nem kéne. Ezért fogtam és még több lazát hagytam neki hátha elindul a tó felé, és újra indulhat a verseny. De sajna nem így történt. Egy perc elment azzal, hogy kiszedjem a halat, a "dzsindzsából". A végén már úgy voltam, hogy elvágom a szereléket és a botot beledobom a vízbe, ezt mind dühömben :) . Aztán Apa tanácsa egyszer csak eszembe jutott, hogy ilyenkor próbáljam vízszintesen elkezdem mozgatni a halat a part felé, és talán arra kimozdul. És vagy a szerencse volt velem vagy nem tudom, hogy mi, de a hal elindult kifele. Azonnal feszítettem, többször nem hagytam neki lazát. Még egy kis fárasztás és  végre szákba tudtam terelni. A szákolás, kb olyan volt, mint az előző harcsánál, de a hal meglett.
Apa amit mesélt, azt most leírom aztán folytatom tovább a "regélésem". Apa így mesélte el, hogy a gyerek mérlegelésnél mindenki azt nézte, hogy Én, hogy küzdök a "halacskával". Még azt is mondta, hogy megkönnyebbült, mikor meglátta a fehér halat, amit Ő pontynak hitt.

Mondták a halőrök, hogy az a sarok rész nagyon jó hely. ez így is volt, mert Ádámtól lefele, a Tenke Tomi felé, nagyjából csak mi húztuk a halat. Mikor a harcsa is a szákba került nagy kő esett le a szívemről, ezzel még nem nyerek, de már biztos, hogy jobb helyezést érek el , mint tavaly. Még pár kárász jött ugyanarra a csalira, három darab csonti. A kapás akkor jött a dobás után, ha két fehér, és egy piros csontival volt felcsalizva. Mikor Ádámék végeztek, átjöttek hozzám szurkolni. Apa hozott sok csontit, hogy csúzlizzam az úszómra. Gondoltam, ezzel hátha sok kishal jön. Elkezdtem a csúzlizást. Szépen ütemesen lőttem az úszómat. Néha kis gombócokat dobtam rá. Apának csak ekkor meséltem el, hogy már két darab harcsa , és pár kárász van már a szákban. És egyszer csak elmerült az úszóm, megint olyan lassan, mint a harcsáknál. De mikor bevágtam, már éreztem, hogy ez nem harcsa lesz, mert ez nem indult el a vakvilágban, meg valahogy a mozgása se olyan volt, így csak a ponty maradt.
Mikor először megpipáltattam, akkor láttam, hogy egy szép, nem is kicsi "verseny ponty". A merítés után gyors horogszabadítás, majd mehetett a haltartóba. Ezután folytattam ezt, amit eddig csináltam, néha dobtam rá egy-egy gombócot, és jöttek a kis kárászok. Aztán az egyik dobás után nem akart beállni az úszóm, hanem félig el volt merülve, ezért bevágtam, hátha van valami a horgon. És volt! Négy perc alatt kiszedtem egy kettő és feles tőpontyot. A horogszabadításnál nehézkesen sikerült kiszedni a torokra nyelt horgot, de végül ez a hal is a haltartó mélyén kötött ki. Utána jött még pár kárász, nagy hajrá volt, Apa mindig mondta mögöttem, félóra, negyedóra, öt perc, egy perc, és a versenyt lefújták pontban 18:00-kor. Ezzel elindult a mérlegelés. Én úgy 6-7 kg-ra tippeltem. Apa előresétált, belekukucskálni az addigi mérésekbe. A pálya elején kiderült, hogy nem fogtak olyan sok halat. Egy-két kilót láttunk felírva az eredménypapírra. Egyszer csak Apa kiszúrt egy eredményt: 10,5 kg meg 1.14 kg, így külön írva. Kérdezi, hogy ez mi. Kiderült, hogy az elején Vajda Bence fogott egy tíz kilós halat. Mellettem Ádámék mérgelődtek, mivel látszott, hogy az Ő pontyuk nem érte el ezt a súlyt. Apa ment végig sorban, nézte a fogásokat, és elértek a Tenke Tomihoz. Már gondolta, hogy ő lesz az első, mikor kiemelték a szákot. Az eredményén is látszott, mikor meghallottam, hogy 14 kg fölött  fogott. Aki 10 kg-os pontyot fogott tuti dobogósok. Eddig már az első és a második helyezés kilőve, már csak a harmadik hely maradt. Jaczina Tamás 5 kg-ot fogott. Itt már izgultam, de mikor hozzám értek megéreztem, hogy lehet, hogy többet fogtam.
És igen. Mikor megláttam a mérleget, akkor megkönnyebbültem. A mérleg: 8.20 kg-ot mutatott. Már csak az Ádám volt hátra. A nagy halával kezdődött a mérés, akkor már tudtam, hogy több lesz az enyémnél. A nagy pontya 6 kg körül volt, de a többi az három kiló volt így összvissz 9.80 kg volt. Mondtam magamban, két rendes ponty, és meglenne a harmadik hely, de így is jó, mert elvileg 4. lettem. A mérlegelésnél még sokan gratuláltak, hogy Én egyedül matcheztem a feederesek ellen, így gratuláltak a halőrök, a Fülöp Laci bá, és pár gyerek. Én ennek az eredménynek jobban örültem, mint egy sikeres maconkai fordulónak. Leírhatatlan, hogy egy Amatőr Országos Bajnokságon, ifjúságiban ilyen szép eredményt elértem, főleg, hogy ezt mind match bottal, a feederes ellenfeleim ellen.Ha visszagondolok, hogy egy éve az ifiben utolsó lettem, 1 árva kiló fogott hallal . . .

Kicuccoltunk és negyed-,félóra alatt jött az eredményhirdetés. Szépen végig ment és közeledtünk az elejéhez. Jól számoltunk, a fogásom a 4. helyre volt elég.  Ilyen jól még nem teljesítettem, főleg egyedül segítség nélkül. Szép ajándék csomagot kaptam és Én ennek nagyon örültem. Végre nem utolsó voltam, meg persze azért is boldog voltam, mivel a nők akik, ugyancsak, itt versenyeztek feederrel próbálkoztak, kevesebb halat fogtak, mint Én. Míg Én 8 kg-ot fogtam, addig a nők első helyezettje csak hatot, így ez részemről egy szép teljesítmény. Apa is nagyon büszke volt rám/ránk, hogy ilyen szépen horgásztunk, és senki nem lett utolsó. Egy jó napon, és egy jó eredményen vagyunk túl.

Készült pár jó fotó a fogott halaimról, ezek majd fent lesznek a hortur.hu oldalon és már nagyon várjuk a szeptemberi Sporthorgász adást a Sport1 TV-n. Addig is összeraktam egy összefoglaló videót a versenyről.

Szóval újra leírom: Dénes Milán Amatőr Országos bajnokságon 4. helyezést ért el ifjúsági kategóriában:) "Milán"(PecásMilán)

2014.08.16.